, (tör-ő-öd-ik) belsz. m. törőd-tem, ~tél ~ött. 1) Mondjuk testekről, midőn más testekkel gyakori s erősebb érintkezésben levén kopnak, zuzódnak, csorbulnak, szóval épségöket vesztik. Az igahuzásban feltörődik az ökör nyaka, a hámtól a ló szügye, a szoros csizmától az ember sarka, kapanyéltől a tenyere. Rázásban megtörődik a szilva, szőlő, alma, körte. A bor megtörődött, rázásban, útban zavaros szint öltött. 2) Különösen, akármiféle erőtetés, betegség, vagy az idő sulya miatt teste gyöngűl, rugalmasságát veszti, lankad. 3) Kedélye bizonyos nyomások, surlódások, viszontagságok következtében előbbi szilárdságát veszti, daczolni, ellenszegülni megszün, simulni kezd, megszok valamit. Szigorú fegyelem alatt fogságban megtörődni. Hozzá törődni valamihez. Halála előtt néha az átalkodott gonosz is megtörődik. 4) Képes kifejezéssel: valamin, v. valamivel törődni, am. aggódni, gondoskodni, részvéttel viseltetni. Azon törődik, hogy mi lesz fiából, ha ő meghal. Ő semmivel sem törődik. A komondor nem sokat törődik, ha megugatja a kis kutya. (Km.). V. ö. TÖR; és TÖPRENKĚDIK.