, (tőr-ök) fn. tt. tőrk-öt, harm. szr. ~e. 1) Fából, vagy csontból való vastagabb árféle eszköz a csizmadiáknál és szabóknál; néhutt máskép: furdancs: továbbá a kocsisoknél, tülökcsúcsból készített eszköz, a lószerszám szíjkötéseinek feloldására; a nádkötőknél, hosszú faék, melylyel a készülő nád-, vagy zsupfödélen a szalmakötelet átöltögetik. 2) Némely tiszai vidéken így nevezik a lószőrből, vagy czérnából, madzagból csinált hurkot, kelepczét, melylyel madarakat, illetőleg más állatokat fognak, szokottabban: tőr; t. i. a k vagy ok ök némely szókhoz toldalékúl járul, a nélkül, hogy a törzs érteményét módosítaná, ilyenek: szömörcs-ök, törzs-ök, túz-ok, pocz-ok, pocs-ok, mocs-ok, vakand-ok, varacs-k, tövis-k, viasz-k stb. V. ö. TŐR.