, (tör-ő-öd-öt) mn. tt. törődött-et. 1) Ami erősebb visszahatásu érintkezés következtében épségét vesztette; zúzott, csorbúlt, megkopott stb. Törődött gyümölcs. Törődött nyak. Törődött eszközök. Törődött bor. 2) Aki testének szilárd, rugalmas erejét elvesztette; elgyöngült, elnyomorodott, lankadt. Törődött vén ember, agg katona. 3) Aki előbbi daczos, szilaj, ellenszegülő természetéből kivetkezett, megszelídült. V. ö. TÖRŐDIK.