v. TÖRLÍTŐ, (tör-l-ej-tő v. tör-l-ítő) mn. és. fn. tt. törlejtőt v. törlítőt. Készítő, eléállító, szerző; vagy ahol valamit készítenek. Valamint maga az ige, úgy ezen részesülői igenév is legrégibb szavaink egyike, pl. a Bécsi codexben: "És monda úr ennekem: Vessed azt a törlejtőbe.... És vőm a harmincz ezüst pénzeket és vetém azokat úrnak házába a törlejtőbe. (projice illud ad statuarium stb. Káldinál: vesd azt a képformáló eleibe; Károlinál: vesd azt a fazekasra; Tárkányinál: vesd a fazekas elé. Zacharias. XI.). Verstörlejtő = versszerző. "Így mond versterlejtő mester. (Katalin Verseslegendája. Toldy F. kiadása. 238. l.). Beszédtörlejtő = beszédet alkotó, beszédtartó, szónokló. "Hogy Alexandriába valamene beics (valamennyi bölcs) volna, sietetest (sietettel v. sietséggel) oda jőnének, nagy ajándokot veendők, hogy ha egy beszédterlejté (-törlejtő) szűzet meggyőzhetnének. (Ugyanott. 270. l.). A Góry-codexben is: "Kiről ugy mond verstörlejtő mestör. (6. l.). V. ö. TÖRLEJT.