, (tör-l-ejt-et) fn. tt. törlejtet-ět, harm. szr. ~e v. ~je. Régi szó, am. készített v. alkotott mű, készítmény. "Ő tevőjö (tevője, készítője) reménkedett (bizott) a törlejtetbe (Bécsi cod. Abakuc. II.; Károlinál: csinálmány, Káldinál, Tárkányinál: alkotmány).