, (tör-ik) k. és személytelen; m. tör-ött. A cselekvő tör igének szenvedő állapotát fejezi ki, s am. bizonyos erőszak következtében valamely kemény és merev test részei között az öszvetartó, s egymáshoz vonzó erő enged, minél fogva azok két vagy több darabra válnak egymástól. Törik a kalapácscsal ütött kő; az erősen meghajtott bot, pálcza. Betörik a falba ütött fej. Eltörik az elejtett korsó, palaczk. Addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik. Majd kitörött a nyakam, kezem, lábam. Eltörött a mécses, tréfásan a siró gyermekről mondják, midőn félrehúzza a száját. Átv. benn v. bele törött a kése v. bicskája, vállalata merénylete nem jól ütött ki v. rosz véget ért. Törik szakad, meg kell lenni. Megtörik a bor, midőn nagy meleg, hideg, rázás, vagy tisztátalan kezelés miatt zavarossá, nyulóssá lesz. Megtörik a sziv, a nagy bánatban. A régieknél sokszor am. elromlik, leomlik. "Leesék a bálvány isten, s a templomának negyedrésze is eltörék. (Debreczeni Legendáskönyv. 121. l.). V. ö. TÖR, (1). S ,eltörik helyett ,megtörik. "És mikoron levetette volna, megtörék (Pesti G. X. mese). ,Összezuzódik helyett is. "Megtörék szeme szája. (Pesti G. CXXXV. mese).
Mennyiben a cselekvő tör egyszerü ik képzővel szenvedő középigévé alakúl, hasonlók hozzá a zúz, hall, érez, bűzöl, ízel, poroz, vérez, virágoz cselekvőkből képzett zúzik, hallik, érzik, büzlik, izlik, porzik, vérzik, virágzik stb.