, (tör-ek-ěd-ik) K. első m. törekěd-ém v. törekv-ém; 2-od m. törekěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Bizonyos kitűzött czélt neki feszített erővel, s az akadályokkal és nehézségekkel daczolva elérni iparkodik, mintegy töri magát. Nagyra, magasra, dicsőségre törekedni. Mindenkép törekedett, hogy vágyai teljesüljenek. 2) Ellenséges indulattal működik valaki vagy valami ellen. Vetélytársa ellen törekedik. Mindnyájunk megbuktatására törekedik. A Müncheni codexben áthatólag: "Kérdi vala azokat mit törekedtek volna (quid tractabatis) az útban. (Mark. IX.) Pestinél, Erdősinél: vetekedtek. A Nádor-codexben is, de első szokottabb jelentésében: "Gyorson sietni hattal (hagytad) amit töreködik vala. (165. l.).