, (tör-ek) fn. tt. törek-ět, harm. szr. ~e, v. ~je. 1) A csépelt vagy nyomtatott gabonaszárak töredezett részei, melyek a szalma lehuzása után az ágyon maradnak, s melyeket úgy nevezett vágó gereblyével tisztítanak el még szórás előtt. A törek között vegyesen üres gabonafejek is vannak, s így együtt a szarvasmarhának eledelül szokták adni. Midőn már a gabonát fel is szórják, az erről felező seprüvel letakarított idegen részeket különösen felezet-nek hívják. Különbözik tőle polyva, melyet, mint a szemeknél sokkal könynyebbet, szórás által a szél segítségével, vagy rostálás által, midőn a polyva középre hányódik, választanak el a szemektől; továblá izék, vagy murugya, a takarmány szárának azon durvább részei, melyeket a barom nem szokott megenni, s a jászolban hagy. 2) Töreknek mondják a széna vagy más takarmány törött, roncsolt részeit is. Finnül Budenz J. szerént törky am. szalma- v. szénahulladék, gaz (quisquiliae). V. ö. TÖRKÖLY szót is.