, (tör-ed-ék) fn. tt. töredék-ět, harm. szr. ~e. 1) Általán oly darabrész, mely bizonyos erőszak, nevezetesen törés által vált el az egésztől. Kő-, fa-, nád-, szalmatöredék. A töredékkövet utcsinálásra fordítani. 2) Átv. csonkán maradt, be nem végzett, vagy az egészből kiszakasztott szellemi mű. Nagyobb költeményből egy két töredéket közleni. Némely régi iróktól csak holmi töredéket birunk. Töredékgondolatok.