, (töpr-en-kěd-ik) k. m. töprenked-tem, ~tél, ~ětt. Mondjuk emberről, midőn kedélye nyugtalanul, gondteljesen aggódik, hányódik, szorong, midőn valami végett, mint mondják, töri, marja magát, vagy valamely kellemetlen dolog fölött egymásba ütköző eszméket forgat elméjében, s eszét töri rajtok. Azon töprenkedik, mikint meneküljön meg a bajtól. Kár azon töprenkedni, amiről nem tehetünk.
Minthogy a töprenkedéssel szoros fogalmi viszonyban állanak ezen kifejezések: valamivel törődik, töri az eszét, töri marja magát: innen valószinűnek látszik, hogy a töprenkedik gyöke tör, s eredetileg törpenkedik, t. i. az r hang az utána következő némely mássalhangzókkal néha helyet cserél, mint: ferteng fetreng, kertecz ketrecz, törpe tupri, csertes (sáros, cséres) csetres stb. E szerint a tör gyökből lett törp, ebből törpeng (töpreng) s innen törpenkedik, mint, pirong pironkodik, szorong szoronkodik stb. Azonban lehet a törzse töpör is, minthogy aki töprenkedik, mintegy összetöpörödik, valamint a gond szó is gyökben gom gyökkel látszik egyezni.