, (töp-ör-t-ő v. töp-ör-t-ű) fn. tt. töpörtő-t. A tüzön kiolvasztott szalonnának, vagy a disznóhús más zsirosabb, hájasabb részeinek öszvezsugorodott vagyis töpörödött rostjai, vagy koczkákra metélt, s pörkölt szalonna. Töpörtővel sütött pogácsa. Népies nyelven, töpörtőhöz hasonló fakadás a száj körül, pap töpörtője. Tájejtéssel: töpörtü, töpörtyü, mint: csikoltó csikoltyu, kopoltó kopoltyú stb. Túl a Dunán pörcz-nek is nevezik, mely a pörköl, pörzsöl igékkel egy származásu. A Kecskemét táján divatos kurczina talán a ránczot jelentő korcz szóval egy eredetű, mennyiben a töpörtő csakugyan ránczos; más értelmezésére nézve l. KURCZINA.