, (töp-ör) mn. tt. töpör-t, tb. ~ök v. ~ek. Oly állati vagy növényi testek jelzője, melyek nyirkai, nedvei kipárologtak, s rostjaik sürübben öszvehuzódtak, megránczosodtak. Hasonló hozzá tömör, mennyiben mindegyik sürü állományu testrészekre vonatkozik; de különböznek abban, hogy a töpörödés némely részek fogyatkozásának, a tömörödés pedig az alkatrészeknek a térarányhoz képesti növekedésének eredménye, V. ö. TÖPÖRÖDIK.