, fn. tt. tönköly-t, tb. ~ök, harm. szr. ~e. A buzák neméhez tartozó növényfaj; csészepolyvái tonkák, kemények, négy virágúk, ondói kalászosak, a magra száradnak, s nehezen válnak le. Máskép: tenkely, v. piros alakor. (Triticum spelta.) Valószinü, hogy a német Dinkel-ből alakult, s ennek eredetije Adelung szerint a hellen δικοκκος, azaz kettes magvú, mert magvai két egymástól elválasztott sorban állanak. Egyébiránt úgy is vélekedhetnénk, hogy gyöke: tönk, vastagon: tonk, tehát mintegy tonkoly, mennyiben más buzafajoktól abban is különbözik, hogy csészepolyvái tonkák. Az úgy nevezett tarbuza is azon tulajdonságától kapta nevét, hogy szálkái nincsenek.