, (tün-d-e, v. tün-ed-ő, tün-ed-e) mn. tt. tündét. A mi csak úgy futtában alig láthatólag, rövid időre tünik elé, meg eltünik, elmúlik, tünedező. Tünde fényü látvány, árnyék, felhőcske.
"Elszállt tőle tünde lebbenéssel.
Czuczor.
Törzse: tündik, melynek részesülője: tündő, módosítva: tünde.