, tájdivatos kiejtés a szokott túl helyett; innen: túnan v. túnnan am. túlnan, túnat v. túnnat v. túnatt am. túlnat. Egyébiránt oly módosúlati viszony van a tún és túl között, mint a kérdő hon v. hun, és hol között. Az l és r néha n-vel fölcserélődnek, pl. lám nám, már mán, onnan régiesen onnal stb.