, (tör-et-len) mn. tt. töretlen-t, tb. ~ěk. Amit darabokra nem törtek; a maga nemében ép, egész; öszve nem zuzott, szét nem tiport, morzsolt stb. Bővebb alkalmazását l. a tör igének különféle érteménye szerint. Töretlen utakon járni. Töretlen sót adni a baromnak. Töretlen borsot tenni az ételbe. Töretlen fejjel egy sem menekült a verekedésből.