, (tör-ed-el-ěm-et-len) mn. tt. töredelmetlen-t, tb. ~ěk. Büneiben megrögzött, megátalkodott, ki erkölcstelen élete fölött nem bánkódik; javulatlan; közönyös lelkiösméretű, meg nem térő. Töredelmetlen bűnös, gonosztévő. Továbbá, ami töredelem nélkül történik. Töredelmetlen gyónás, kimúlás.