, (tör-ed-ék-ěny) mn. tt. töredékěny-t, v. ~et, tb. ~ek. Ami könnyen törik, minek részei nincsenek szorosan egymáshoz kötve, mi az ütésnek; nyomásnak erejét ki nem állja, és szétomlik. Töredékeny üveg, cserép. Töredékeny homokkő, purhásfa. A száraz ág töredékenyěbb a nyersnél. Átv. emberi akaratra vonatkozólag am. gyarló.