, TĚNK, v. TENK, fn. tt. tönk-öt, v. ět, harm. szr. tönkje v. tenkje. 1) Széles ért. a növény szára, dereka, törzsöke, torzsája, illetőleg legvastagabb része, tövétől, ágaitól, galyaitól, sarjaitól külön véve, vagy gondolva, pl. Diószegi-Fazekasnál a gomba növények tönkje v. tenkje, melyen a kalap nyugszik. 2) Szükebb ért. tőből kivágott, s ágaitól megfosztott csonka faderék, vagy ennek kisebb darabokra fürészelt hengeres része. Két három tönkre vagdalni a fenyüszálakat, s deszkákat fürészelni belőlök. A tölgyfa tönkéből vágószéket csinálni. Tönkön konczolni, metélni, aprítani a húst, öszvevagdalni a kukoriczakórót. Rokon vele a kurtább, zömök tönköt jelentő tőke, mintegy tönke, tájdivatosan: tüke, tüőke, továbbá a vastag karóduczot jelentő tönkő. Hangváltozattal alapfogalomban rokonai: csönk, azaz tuskó, csönköly, forgócsont, mennyiben zömök alakú, mint a tőke; továbbá: tonka és csonka. Hasonlók a latin truncus, német Strunk, valamint tőke és német Stock, tompa és német stumpf, ducz és német Stütze. Átv. ért. tönkre v. tenkre menni, v. tönkre jutni, v. tönkre lenni am. végkép megromlani, elpusztulni; tönkre v. tenkre tenni v. juttatni, némelyeknél újabb korban: tönkre silányítni valakit v. valamit am. valakit jószágában, vagyoni állapotában, valamit épségben végkép megrontani, s mintegy az ágaitól, sarjaitól megfosztott, s tövéből kivágott tönkhöz hasonlóvá, csonkává tenni, vagy úgy bánni vele, mint a tönkön öszveaprított holmival. Tönkre verni az ellenséget, egészen legyőzni, semmivé tenni. Eléjön ez is: tönkre ütni.
"Mért ütötted tönkre
Jó pej ménemet?
Vörösmarty.
Újabb alkalmazásban használják vagyonbukás értelmében, melyet a kereskedők, s más üzérkedők szenvednek. A sakkjátékban am. schachmatt, pl. tönk a király.
Kresznerics a perzsatörök tenki szüket, szorosat, és tenkinaj szorult állapotot jelentő szókkal azonosítja; l. TENK.
Budenz J. szerént finnül: tynke elvágott kurta darab, lív nyelven: tünk am. tönk, pl. pû tünk (Baumstumpf). Vámbéry szerént csagataj nyelven. töng fenék, alsó rész, fának töve; továbbá törzs, valamely edénynek alsó vastag része. Részletesb elemzésére nézve l. TEM, gyök, 2); és TONKA.