, (töm-pe) mn. tt. tömpét. Alacson, de aránylag zömök, törpe növésű, termetű, vagy alakú, mintha igen öszvetömték volna: Tömpe zsidó égbe néz, rejtélyes közmondat, am. mozsár. Néhutt: tempe. Alapfogalom benne a tömöttség, valamint a döme, dömbicz, dömsödi rokonszókban. Ennélfogva különbözik tőle a rokonnak látszó vastaghangú tompa, mely eredetileg élétől, vagy hegyétől megfosztott testre vonatkozik, mint: tompa kés, kard, villa. Egyébiránt abban egyeznek, hogy mindkettő a rendes vagy kellő nagyságnak, vagy épségnek hiányát jelenti. V. ö. TOMPA.