, (töm-és) fn. tt. tömés-t, tb. ~ěk. harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, oly által valamit tömünk, ez igének minden érteményében véve. 2) A székelyeknél Kriza J. szerént folyóvíz által a partjain álló élőfák gyökerei közé gyuródott (mintegy tömött) ágbogak alatti mélység. A tömésben lakik a hal.