, fn. tt. tömjén-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Bizonyos borókafaj (juniperus thurifera) gyantája, mely égetve kellemes illatot ad. Ezen füstölőt szokták használni a római és görög egyházi szertartásoknál. Tömjént égetni. Ilyennel, vagy hasonlóval kedveskedtek hajdan a keleti népek ajándékul. "És megnyitván kincsöket, ajándékokat adának neki (Jézusnak), aranyat, tömjént, és mirrhát. Máté. 2. 11. Ha tömjén nem telik, liszttel is áldozunk. (Km.). 2) Átv. a külső tiszteletnek, vagy hizelgésnek jelvénye; V. ö. TÖMJÉNEZ.
Valószinüleg a hellen-latin thimiama után magyarított szó, mely füstölőszert jelent, közelebb a görög ϑυμιαω igétől, mely am. füstölök, ez ismét a görög ϑυμα névszótól, mely am. füstölőszer; áldozat; végre ez a ϑυω igétől, mely am. áldozatot égetek, áldozom. Az ettől különböző német Thymian növényneve Adelung szerént a thymus v. thymum szóból eredett, mely magyarul Párizpápainál: balzsamfű, Diószegi-Fazekasnál: démutka.