, (töm-eg) fn. tt. tömeg-et, harm. szr. ~e. Általán, valamely test anyagának öszvege, sokasága, mennyiben a testet mint több részekből öszvetömött egészet képzeljük. (Massa). Nagy tömeg, hústömeg, sártömeg, tésztatömeg. Különösen, ami aránylag sürübb részekből öszveállott nagyobb darabot v. csoportot képez. Innen átv. ért. több részből együvé gyült sokaság, egész. Néptömeg (v. csak magában is tömeg). Sürü tömegben álló katonaság. Vagyontömeg. A csődperekben tömegnek, csődtömeg-nek nevezik az alperes vagyonának öszvegét, mely a követelések lehető fedezésére fordittatik, még pedig vagy bizonyos törvényes elsőbbség szerént, vagy aránylag. Hagyatéki tömeg, az elhaltnak hátrahagyott összes vagyona.