, (töm-ött) mn. tt. tömött-et. 1) Amit nyomás, gyurás, szorongatás által sürüvé, keménynyé tettek. Tömött földből emelt fal. Tömött kerti út. Tömött szérü. 2) Amibe holmit bele nyomkodtak. Tömött zsák, erszény, párna. Tömött lúd, azaz, tömés által hizlalt. 3) Sürű szövetű, rostú. Tömött vászon, tömött posztó. 4) Átv. zömök köpczös termetü, testü, mintha kitömték volna. Tömött legény.