, (töm-öl-ő) fn. tt. tömlő-t. Rendesen bőrből készült zsák- vagy csőalakú edény, híg testeket tartani, hordani, vagy átereszteni való. A régiek tömlőben tartották a bort. A fecskendök tömlőjét vizzel megtölteni. Tömlőben vinni a légszeszt. Fölfújni a tömlőt. Kiereszteni a dudatömlőből a levegőt. Arany tömlőből is csak szél, ami kijö. (K. m.).
Magyar elemzéssel gyöke azon töm, mely bizonyos testrészek öszveszorítására, sürüsítésére vonatkozik. Egyébiránt a mongolban némi hangáttétellel tulum s a mandsuban tuluma am. bőrzsák, tömlő (un sac de cuir, une outre; Schlauch aus einem Fell, um damit über das Wasser zu setzen. Gabelentz). Vámbéry szerént az oszmanliban szintén tulum, csagataj nyelven pedig csömlek, edény, a keleti törököknél fából készült nagy hasú vízedény, a nyugoti törököknél pedig alacson széles főző edény. Egyezik a föntebbiekkel a Névtelen Jegyzőnél is eléjövő tulbou szintén ,tömlő jelentésben. ("Et fluvium Etyl super tulbou sedentes [tömlőre ülve, Szabó Károly] transnataverunt. VII. fejezet). A szintén itt eléforduló Tulma (összetételben: Oluptulma) név egészen is egyezik a föntebbi tuluma szóval. (Olum pedig a mongolban azt teszi gázló víz, tehát olum- v. oluptulma am. gázlótömlő. Ezen Tulma építette a Névtelen Jegyző szerént Komárom várát: "Juxta Danubium, ubi fluvius Wag descendit, Oluptulma [alább csak Tulma] castrum construxit, quod Camarum nuncupavit XV. fejezet. Kamar pedig, mely másképen kabar, a mongolban: am. orr; orrmány; fok; nyilkáva csontos vége; Kowalewszkinál francziául: nez, museau, trompe, bouts d arc en os, Schmidtnél: die Nase; bei Gebirgen ein Vorgebirge, ein Vorsprung stb. Mint ,orr vagy ,fok jelentése tökéletesen ráillik Komárom várára.).