, fn. tt. tömkeleg-ět, harm. szr. ~e. Csak az újabb korban jön elé Szabó Dávidnál, Sándor Istvánnál; s am. labyrinthus, vagyis, sürüen benőtt, tekervényes járásu, úttévesztő kert, milyenből a régi hitrege szerint Theseus csak Ariadne fonalának segitségével volt képes kihatolni. A német Irrgarten után némelyek szerint: tévkert. Átv. ért. szövevényes, öszvebonyolodott dolog, ügy, melyen eligazodni igen bajos, vagy épen nem lehet.
Mi e szó képeztetését illeti, úgy látszik, hogy alkotója a sürüségre vonatkozó töm igét vette fel alapfogalomul, s a gombolag v. gombolyag, gömbölyeg, huppolag stb. szók hasonlatára alakította, melyek törzsei: gomboly, gömböly, huppol, mi szerint a tömkeleg közelebbi törzse volna: tömegel v. tömgel, némi hangváltozattal tömkel.