, (töm-ény) mn. tt. tömény-t, tb. ~ek. A maga nemében együtt levő igen sok részekből álló, mintegy öszvetömött. Tömény sok embert láttam. Tömény ércz. (Prágainál, Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál). Tömény sokaság. (Szabó D.). Hangváltozattal temény. V. ö. TÖM, gyök. Sándor István szerint am. zsák, erszény, táska vagy tömlőféle eszköz, de ezen jelentése mai napság nincs szokásban. A vegyészetben leginkább a legerősebb savakról mondják, melyek t. i. nincsenek vízzel vegyítve v. föleresztve. Tömény kénsav. Tömény salétromsav. Mongol nyelven tümen jelent tízezeret és határozatlan sokaságot is; innen arban tümen am. százezer (tízszer tízezer), dzagun tümen, milliom (százszor tízezer); tatár nyelven is tuman, köznépiesen: tümen szintén am. tízezer, és határozatlan sokaság (myriade), továbbá tízezerből álló sereg, öszveg stb. Eléjön a persában és arabban is thúmán ugyanazon jelentéssel (Vullers szerént: lingva kharizmiae et mongolica). Vámbéry szerént csagataj nyelven is tőmen sok; tízezer, ujgur nyelven: tömen igen sok, honnan tömen-mek sokasod-ni.