, (töm-ér-d-ek) mn. tt. tömérdek-et. 1) Eredeti régi ért. mint Molnár A. följegyzette, am. vastag, tömör, zömök, nagy tömegből álló, különösen nőszemélyre vonatkozva, terhes, nehézkes. 2) Mai szokás szerint, a maga, nemében fölötte nagy, vagy sok. Nagyító kifejezések egyike. Tömérdek vastagságu fa. Tömérdek testü ember. Tömérdek nagy fej. Tömérdek sok pénz.
Alapfogalma mutatja, hogy gyöke a térarányu sokaságra vonatkozó töm s közelebbi törzse vagy tömérd (mint csalárd), vagy pedig tömör, melyből tömördök, majd tömérdek fejlett ki, tömér és tömör ugy változván, mint koczér és koczor.