, mn. tt töméntelen-t, tb. ~ěk. Aránylag, és a maga nemében igen sok, igen nagy. Hangváltozattal több vidéken: teméntelen. Mi e szó elemzését illeti, ha a tagadó v. fosztó ~telen mostani képzőjét tekintjük, a törzs-szónak jelentését tagadja, ily módon törzse nem lehet azon tömény, mely sokaságot jelent, mert akkor töménytelen annyi volna mint nem sok, igen kevés. Véleményünk szerint eredeti alakja vagy száméntalan, máskép táméntalan, támétalan volt, mint Pázmán s más régiebb iróknál eléfordúl, ebből magas hangon lett teméntelen, s módosítva: töméntelen; l. SZÁMÉTALAN, TÁMÉNTALAN; vagy pedig, mivel Kresznericsnél eléfordúl: töményteni szerzetek. (Sámbár ellen. 37. l. Talán Pósaházitól?), ez lehetett eredetileg tömény-teli, melyben a teli a föntebbi szóban teni-vé, majd később nyelvérzék hiányában telen-né változott. V. ö. TÖMÉNY. A régiebbeknél, mint Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál, sőt Kresznericsnél is a töméntelen v. teméntelen szó elé sem fordúl (Simai Kristófnál már megvan), hanem csak táméntalan (Pázmánál, Prágainál) v. támétalan (Faludinál, Simainál, Molnár Albertnél), és száméntalan (Pázmánnál; honnan ugy látszik, hogy amazok ujabbkori módosulatok a táméntalan és töményteni (töményteli?) alakok összezavarodásából.