, (töl-t-el-ék) fn. tt. töltelék-ět, harm. szr. ~e. Azon anyag, melylyel bizonyos üreget, hézagot betöltöttek. Kolbásztöltelék, öszvevagdalt hús, melyet bélbe töltenek. Szakácsok nyelvén öszvevagdalt, vagy péppé gyúrt eleségféle, melyet valamely tészta vagy hús neműekbe takargatva sütnek, főznek. Különösen a borkezelésben azon bor, melylyel a hordóban a némileg leapadt bort feltölteni szokták. Töltelékbor. Hasonlóak: töltelékser, töltelékecet stb. l. a következő szókat.