, (töl-t-és) fn. tt. töltés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, mely által valamit töltünk, e szónak minden érteményében. V. ö. TÖLT. 2) Lőanyag, melyet a lőfegyverekbe töltenek, illetőleg fojtanak. Puskába, ágyúba való töltés. Erős töltés. Vesszővel leverni, körömvassal kihúzni a töltést. Elfogyott a töltés. Vak töltés mely csak lőport tartalmaz; kemény töltés, golyóval, v. göbecscsel, v. szatymával együtt. 3) Bizonyos anyagból, és czélra emelt gátféle építmény. Árvíz ellen földből, ganéjból, nádból, pőzsből töltést csinálni. Magas széles töltés. A jeges árvíz elszakasztotta a töltést. Szekérútnak való töltés.