, (tök-ös) mn. itt. tökös-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Köznépies nyelven, kinek tökgolyói leszálltak, vagy lejárnak, máskép: húros v. ágyékos v. sérült. 2) Mondják apró, különösen verébfaju madárfiakról, midőn az anyjok tolla még ki nem verte, azaz, még tokosak. Tökös veréb. Köznépi gúnynévvel a tokos németet is tökös polgár-nak nevezik. V. ö. TOKOS. 3) Néhutt tökös szilvának mondják a szilvafa üszögös terményét, melynek neve máskép: birtók v. birtóka v. bábaszilva.