vagy TURJÁNY, (tur-j-ány) fn. tt, turján-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. Bozótos, zsombékos láp, ingovány, dsindsa, gyingya.
Gyöke valószinüleg azon túr, mely fölturt, fölhányt földet, zsombékot jelent, minthogy a turján helylyel-közzel csakugyan zsombékos szokott lenni, kivált midőn a benne járó barmok fölvágják s mintegy föltúrják.
Képeztetésre hasonló a bojtorjány, surjány, burjány szókhoz. V. ö. TURJÁN, (2).