, (tökél-etlen) mn. tt. tökéletlen-t, tb. ~ěk. 1) Ami bizonyos kitüzött czélhoz, vagy eszményhez képest nincs kellőleg bevégezve, hiányos, hibás, csonka; a maga nemében nem jeles. Tökéletlen mű, mely a műtan vagy művészet kellékeinek meg nem felel. Tökéletlen életmód, mely az erkölcsi szabályokat ki nem elégiti. Tökéletlen bánat, midőn a bűnös nem teszi fel határozottan, hogy életét megjobbítja. 2) Akaró tehetségre vonatkozólag, ingadozó, habozó, állhatatlan, el nem határozott.