, régiesen: TĚKÉLETĚS, (tö-kél-et-ěs) mn. tt. tökélet-těs, v. ~et, tb. ~ek. 1) Műre, készítményre vonatkozva, ami kellő módon, czélirányosan, minden tekintetben jól, helyesen, hibátlanul meg van csinálva, bevégezve, a maga nemében egész, ép, hiánytalan. A nagyítva dicsérő, helybenhagyó, helyeslő kifejezések egyike. Tökéletes remekmű. 2) Erkölcsi, vagy szellemi ért. az erény vagy ész szabályainak egészen megfelelő. Tökéletes életmód, erkölcsi magaviselet. Tökéletes megjavulás. Tökéletes bánat, melynél fogva a bünös a bűnt egészen megutálja, s minden mellékes érdek nélkül kerüli.