, v. TĚKÉLET, (tökél-et) fn. tt. tökélet-ět, harm. szr. ~e. 1) Mint a tökéletes származékszónak törzse jelentene gyakori tevés által végrehajtott, jól bevégzett valamit; továbbá tökélyt. Különben ma nincs szokásban. 2) Az akaró tehetségnek bevégzett határozata, föltétele. Tökéletében állhatatosan megmaradni, ingadozni. Tökéletét végrehajtani. V. ö. TÖKÉL.