, (tő-hang) ösz. fn. 1) Széles ért. azon egy vagy több szóhang melyek valamely szónak gyökét képezik, pl. a bingo, bizgat, firkál szókban a bin, biz, fir, ámbár ezekben a b és f csak előtétek, s tiszta gyökeik, tehát igazi tőhangjaik: in, iz, ir. 2) szorosb ért. azon szóhang, mely a gyöknek lényegét teszi, s az alapfogalmat különösen jellemzi. p. e hangutánzókban: sug, hess, szisz, szusz, dör, czinczog, csattan jellemző tő hangok az s, sz, r, cz, cs.