, gyökelem, melyből bizonyos alapfogalomban egyező szócsaládok képződtek. a) Melyek valamely térbe, körbe foglalt, vagy szorított, s gyűegészszé lett részekre, illetőleg mennyiségre vonatkoznak, mint: több, töm, tölt, töpik, töpörödik. Fogalmilag és alaphangilag rokonok hozzá a csöpü, gyöp, gyap, csepzik, cseplesz, cseprente szók alapjait képező csö, gyö, gya, cse gyökelemek, mennyiben t. i. az említett szók sürü gyürészekből, vagy gyűállományokból alakult sokaságra, többségre, egészre vonatkoznak. b) Melyek a magok nemében valami vékonyat, hegyeset, csúcsos végüt jelentenek, mint: tő, v. töv, tű, tőgy, és származékaik: tövis, v. tüvis, tüske, tőr, tőrök. Alapfogalomban, és gyökhangra nézve rokonaik a szintén hegyesre, csúcsosra vonatkozó gyöki cső, csücs, csúcs, csöcs, czucz, czucza, szulák, czulák, szúr, szük szók elvont gyökelemei: gyö, cső, csö, csű, czu, szu, szü. Mindkét osztálybeliekben azon közös alapfogalom uralkodik, hogy mindnyájan bizonyos testek öszveszorított, együvé nyomott állapotát fejezik ki, azon különbséggel, melynél fogva az első rendüek az illető testek anyagi mennyiségére, a másod osztálybeliek pedig az illető tárgyak alaki minőségére vonatkoznak különösen.