, (többes-szám) ösz. fn. (de külön is írhatjuk). A név- és igeragozásban a név- vagy ígeszó azon módosulata, midőn ezek több dologra illetőleg több személyre vonatkoznak, vagyis valamely dolog, illetőleg személy többségét fejezik ki, és a melynek jellemhangja általában -k, különösen neveknél: ak, ek, ěk, ok, ök, s önhangzókkal végződő szóknál a rövid önhangzók a k előtt rendszerént hosszuvá lesznek, pl, ház-ak, rét-ek, kert-ek, állat-ok, gyümölcs-ök; almá-k, fügé-k; igéknél a ragozási formák, módok, idők és személyekhez képest: unk, ünk, uk, ük; tok, tek, tök (atok, etek, ötök, átok, étek, őtök); nak, nek, ak, ek stb. pl. a multban várt-unk, kért-ünk; várt-uk, kért-ük, várt-atok, kért-etěk, várt-átok, kért-étek, várt-ak v. várt-anak, kért-ek, v. kért-enek stb. V. ö. TÖBBES, 2); és SZEMÉLYRAG. Nyelvhasonlitási tekintetben l. ~K (5); és SZEMÉLYNÉVMÁS alatt.