, (több-es) mn. tt. többes-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Számjegyekre vonatkozva jelent több jegygyel irt számot, milyenek a tízesek, százasok, ezeresek stb. 2) Nyelvtani ért. a nevek és igék azon viszonyállapota, mely több személyre s bármely más egyénre, illetőleg azoknak többszörös állapotára, vagy cselekvésére, vagy szenvedésére, végre birtokára vonatkozik, pl. a könyv többese: könyvek, az én többese: mink, mi, mü, az olvasok szóé: olvasunk, az olvas-é olvasnak; a könyvem személyragos szóé, ha több személyre vonatkozik: könyvünk, ha több birtokra: könyveim, ha egyszersmind több birtokra és több személyre: könyveink: Péteré birtokos é-vel ragozott szóé, ha a birtok több: Péteréi. V. ö. SZEMÉLYRAG. Ez értelemben önállólag használva a főnevek sorába tartozik, amidőn tárgyesete: többest. l. TÖBBESSZÁM.