fn. tt. tőgy-et, harm. szr. ~e. A négylábu nőstények, kivált nagyobbak téjedénye. Tehén, ló, szamár, juh, kecske tőgye. Más tehenének nagyobb a tőgye. (Km.). Eltalálta szarva között a tőgyét. (Km.). Teli van a tőgye. Tőgyet ereszt.
Alakra nézve hasonló a tűgy, szügy, húgy, völgy, gyöngy, rongy, bongy, horgy, ágy, tárgy szókhoz. Mi eredeti jelentését és gyökét illeti, valószinűnek látszik, hogy nem egyéb, mint a csöcs szónak módosított alakja, s gyöke a csövet jelentő tő v. töv, menynyiben a tőgy több csővel van ellátva, azaz csős, változattal csőd, csőgy, mint Somos, Somod, Somogy, Almás, Almád, Almágy stb. Azonban, ha alapfogalomul a tej szót veszszük, azt vélhetnők, hogy eredetileg tejed v. tejőgy volt, s ebből öszvehuzás által lett tőgy, azaz tejes része vagy tája a nőstényállati testnek. Ez alapnál fogva egyeznék vele a tehén, azaz, tején, mint kitünőleg tejelő állat. V. ö. TÜGY.