, (toty-og) gyak. önh. m. totyog-tam, ~tál, ~ott. Lábait ügyetlenül, idomtalanul, lassan, lustán rakosgatva lép, jár, mint az elhizott récze, lúd, vagy elgyöngült lábu vén ember. Képzésre hasonlók hozzá: kotyog, potyog, rotyog, szotyog, mind hangutánzók.