, (to-sz-og-at) gyak. áth. m. toszogat-tam, ~tál, ~ott, par. toszogass. Valamit gyakran vagy folytonosan tosz, azaz, nyomdos, lökdös, bökdös, odább odább vagy bizonyos üregbe tologat, beszorongat. Az öszvevagdalt húst a hurkabélbe toszogatni. Innen a toszogatott kolbász neve, mely nagy darabokra metélt hússal van megtöltve. Egyébiránt a trágár kifejezések közé tartozik, melyek a nemi közösülésre is vonatkoznak. V. ö. TOSZ.