, fn. tt. túr-t, tb. ~ok. Dörzsölés, feltörés által támadt genyes, rutságos seb az igás, hámos, nyerges állatok testein, illetőleg nyakukon, hátukon, vagy szügyökön. Szabó D. szerént általán var, kosz, koszmó. Származéka: túros. Ezen érteményre nézve rokon egy részről a ,túr, más részről a tör igével (honnan törés, nyeregtörés bizonyos érteményben egyezik a ,túr szóval); de rokon gyökben (tör) különösen dörzsöl v. törzsöl igével is. Mongolul daghari, (eine durchgeribene Wunde z. B. von Sattel), mandsu nyelven: darin. Dankovsky szerént vend nyelven: tvúr, tvór, Miklosich szerént új szláv nyelven: tvor.