, (tor-zs) fn. tt. torzsot. Szokottan a toldalékkal torzsa. Tájdivatosan torzs-nak hívják különösen a kaszálás utáni kemény és vastag fűnek tarlóját. (Tájszótár). Vékony hangon egyezik vele törzs. Alakra hasonlók hozzá az önállólag nem divatos morzs, porzs, pörzs, horzs, dörzs, továbbá az önállóan használt bors, birs, örs, társ, nyárs, nyers, hárs, gyors szók. V. ö. TOR gyök, és TORMA. Különbözik tőle a) azon torzs, melyből a dörzsölésre vonatkozó torzsol származik, s gyökre nézve a tör, töröl, törzsöl, dörgöl, dörzsöl szókkal rokon; b) azon torzs, mely a torzsalkodik igének alapját teszi, s az indulatra vonatkozó torzonkodik, durczáskodik igékkel áll fogalmi rokonságban.