, (tor-z-ond-od-ik) k. m. torzonkód-tam, ~tál, ~ott. Átv. a kedély állapotára vonatkozva am. durczáskodik, daczoskodik, haragos indulattal, s mintegy neki merevült kedélylyel, némely mérges állatok módjára ellenszegül. Ezen értelemben rokon eredetüek: durcz, durcza, durczás, durczáskodik, durmonyas, és dérdúr, s az előhang változatával, berzenkedik, borzaszkodik.