, (tor-z) elavult törzs, melyből torzas, torzaszt, torzít, torzonkodik származtak. Alapfogalomban jelenti az állatok testét takaró szőrnek, hajnak, tollnak, vagy a növények vékonyabb szálu sarjainak fölfelé merevedő állapotát. Rokon vele a rokon jelentésü borz, és származékai: borzas, borzaszt; továbbá durcz durcza, durczás, mint kedélymerevedésre vonatkozók. Azon tor gyökü szók osztályába tartozik, melyek magasságra, fölmerevedésre vonatkoznak, mint torony, toromba, torlik stb. Ujabb korban leginkább öszvetételek által oly arczok, illetőleg festett képek jelentésére alkalmazzák, melyeknek vonásai idomtalanul összevissza vannak kuszálva s elrutítva: torzalak, torzkép. (Carricatura). Szabó Dávidnál igealakban is eléjön: torzani.