, fn. tt. tornyot, v. toronyt, tb. tornyok; harm. szr. torny-a. A közönséges lakházaknál s más épületeknél rendesen magasabbra emelt, aránylag karcsu, sudár épület, még pedig vagy önálló állapotban, vagy többnyire más épülethez ragasztva, melynek különfélék rendeltetései. Őrtorony, vigyázótorony, csillagásztorony, mint messzelátásra szolgálók. Világítótorony, a tengeri révekben, Templomtorony, harangtorony. Vártorony. Lőporos torony. Bolondok tornya. Dísztorony a palotákon, kastélyokon stb. Börtönül szolgáló torony. Sudár, csonka, négyszögü gömbölyü, magas, alacson torony. Fából, kőből épített torony. Porczellán torony, sínai épület. Toronyba felmenni, felmászni. Torony iránt menni, egyenesen a torony felé tartva. Eléfordul több helynévben: Csáktornya, Édestornya, Simonytornya, Szenttornya, Féltorony, Verestorony stb. Átv. torony gyanánt fölmagasodó csúcsa, orma valamely műnek, honnan tornyos am. csúcsos, hegyes, pl. tornyos födelű pipa, tornyos fejkötő, párta. Tájdivatosan: torom, toron.
Egyezik vele alaphangokban a mongol tura (forteresse, un fort, citadelle), lengyel turma, latin turris, hellen τνδδις v. τνρσις (der Thurm, besonders Mauer- oder Festungsturm; daher für Stadt selbst. Rost szótára), német Thurm stb. Egyébiránt azon szók osztályába tartozik, melyek hasonló gyökhangjaiknál fogva mind a magyar, mind több más nyelvekben magasságra vonatkoznak s közös eredetüek. V. ö. R, gyökhang, és TOR, (1).