, (tor-ok) fn. tt. torkot, harm. szr. ~a. E nevezet alatt a magyarban mind a nyelő mind a légzési csövet értjük összes részeikkel együtt. Közmondatok: Lator a torok. Igyál torok, nincs pokol. Nem kell a toroknak hinni. Kis lyuk a torok, de egész falut elnyelhet.
"A pénzem elkarikázott,
Torkomon lekorcsolyázott.
Népvers.
Kutya baja csak a torka véres, tréfásan mondják valamely nagy bajra, mintha ,csak (azaz csekélység) volna, ha az embernek a torka van veszélyes állapotban. Sajátságos kifejezések: torkára forrt azaz meglakolt érte. Innen: torkára forrasztani. Torka szakadva v. torokszakadva v. torka szakadtáig, v. torokszakadtig v. teli torokkal kiáltani. Bedugni valakinek a torkát, megvesztegetni hogy ne szóljon. Torkán akadt, bajba, veszélybe jutott valami miatt. Szabó Dávidnál eléjönnek még: Torkon verve elragadták. Valamit másnap torkára v. torkába verni. Torkig elég, dugtig (v. duztig) elég. Átv. ért. ,torkolat helyett is használják (l. TORKOLAT, 2,), pl. bányatorok, pinczetorok, Zsitvatorok (helynév) stb.
Budenz J. szerént osztyákul túr (torok, nyak), déli vogul nyelven: tur (szintén az), továbbá finnül: kurkku (guttur, fauces, collum), észt nyelven: kurk, lív nyelven: kurk stb.; ez utóbbiak a német Gurgel, és latin gurges szóhoz állnak közelebb, mely utóbbiból származott a franczia gorge, olasz gorga és több mások is.