, fn. tt. túr-t, tb. ~ok. 1) Sándor J. szerint hajdan jelentett földtorlást, vagy domborúra fölhányt földet. Alapfogalomban és gyökhangokban egyezik a következő túr igével, melylyel oly viszonyban áll, mint okkal az okozat. Honnan vakandtúrás jelenti a vakand által föltorlasztott földet. Több helynév fordul elé e szó alatt, részint változatlanul, részint némely képzővel módosítva, vagy újabb szóval összetéve; pl. Túr, Tura, Turány, Turcz, Turia, Túregyház, Túrkeve, Túr-Pásztó; Túr-Terebes, Túr-vékonya stb. V. ö. TÚR, (4), TURA. Túr persa nyelven Ferídún király fiának neve, kiről az Oxuson, illetőleg Persián v. Iránon túli föld vagy ország szintén Túr-nak vagy Túrán-nak neveztetett; továbbá Túr v. Túri ugyanott am. török, a többesben pedig turján alatt a parthusok, szittyák, különösen mongolok is értetének. (Vullers). Túra (szintén Vullers szerént) keleti török nyelven általán fejedelmet és fejedelemséget jelent. V. ö. TURA, (1); TURÁN. Túr, folyó neve is Ugocsa és Szathmár megyékben.